Belga Nagydíj, Spa-Francorchamps, 2017 augusztus 27.

A Circuit de Spa-Francorchamps egy versenypálya, amely Belgiumban, Francorchamps, Malmédy és Stavelot városok közelében, az Ardennek erdeiben, a belga-német határtól 20 kilométerre helyezkedik el. Ez a pálya ad otthont a belga nagydíjnak, amelyet 1925 óta majdnem minden évben itt rendeztek meg. A Formula–1-es futam mellett a pálya két tradicionális sporteseménye a spái 1000 km-es, valamint a spái 24 órás verseny – utóbbi a GT1-es világbajnokság egyik futama is egyben. A pálya nagyon gyors, amely karakterét azután is megtartotta, hogy az 1979-es átépítés alkalmával a hosszát 14 km-ről 7 km-re csökkentették. Nagy szintkülönbségeinek és hosszan elnyújtott, nagysebességű kanyarjainak köszönhetően van egyfajta természetes ritmusa. A környéknek saját mikroklímája van, így előfordulhat, hogy a pálya egyik részén zuhog az eső, a másik részén pedig süt a nap. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően nagyon népszerű, több pilóta kedvenc pályája, a versenyzők és a nézők is nagyon szeretik. Érdekessége, hogy két célegyenessel és boxutcával rendelkezik. A Formula–1-es csapatok a La Source hajtűkanyar előttiben, a betétfutamok résztvevői pedig a régi, Eau Rouge előtti lejtős bokszutcában foglalnak helyet. Körülbelül 84 ezer néző befogadására alkalmas. A világ egyik, ha nem a leghíresebb kanyarja az alatta csörgedező patakról kapta a nevét, amelynek vize a környékről a patak által kimosott kőzetek miatt vöröses árnyalatú - innen a név "Eau Rouge", azaz "vörös víz" franciául. Szigorú értelemben véve az Eau Rouge a lejtő aljában elhelyezkedő balkanyar, a hegynek felfelé vezető jobbos a Raidillon, avagy "meredek emelkedő", míg a hegytető éles balosának nincs neve. Eredetileg az Eau Rouge egy nagyobb sugarú balkanyar volt, amely egy rövid szerpentinen keresztül vezetett el a névtelen balosig. A mai kombináció 1939-ben született meg, amikor az átlagsebességek növelése céljából levágták a szerpentin hajtűkanyarját, az Ancienne Douane-t (ahol 1920-ig egy német határállomás működött), és a Raidillon beiktatásával lerövidítették a pályát. 1983-ban kiszélesítették a Raidillon belső ívét, így a külső íven több hely maradt hibázásra. Ezzel csökkent a Raidillon sugara, tovább csökkent az Eau Rouge sugara, és az egész kanyarkombináció gyorsabbá vált. A környezetét érintő kisebb, vagy időszakos változtatások ellenére napjainkban is így néz ki. A kombináció leggyorsabb bevételéhez érdemes a balkanyart minél jobbrább megkezdeni, és a lehető legkésőbbi kanyarcsúcspontot venni. A lassítást érdemes még a jobbos előtt befejezni, különben az ottani meredek emelkedőn való kanyarodáskor a nagy tempó mellett elindulhat az autó hátulja, ahogy az Jacques Villeneuve-vel és Ricardo Zontával történt 1999-ben. Tehát már a gázon állva a Raidillonban is érdemes késői csúcspontot venni, hogy az éles, beláthatatlan csúcspontú második balost minél szélesebb ívről lehessen kezdeni, és az abból való kigyorsításkor is minél előbb lehessen padlógázt nyomni. A jó kigyorsítás – amihez elengedhetetlen a jó kanyarvétel – nagyon fontos, mert az itt összeszedett sebességelőnyt, vagy -hátrányt a következő hosszú egyenesben végig viszi magával a versenyző. Ha kellően nagy az autó leszorítóereje, akkor be lehet venni padlógázon is - a Formula–1-ben száraz körülmények között már régóta padlógázas. Ha elegendő leszorítóerő van hozzá, akkor a fentiek helyett az autót érdemes úgy pozicionálni, hogy minél szűkebb íveket lehessen venni, ezáltal minimalizálva a megtett távot. Az emelkedő meredeksége miatt a Formula–1-es autók alja a pálya többi részéhez ideális hasmagasság mellett odaverődik a talajhoz. Régen ilyenkor óriási és látványos szikrákat hánytak, napjainkban pedig a farostlemez nyoma marad ott az aszfalton. A versenyzők szokatlanul nagy oldalirányú és függőleges terhelést kapnak. A kétszeres világbajnok Fernando Alonso így jellemezte az érzést: "A kanyart egy lejtőn közelíted meg, aminek az alján hirtelen irányt váltasz, aztán felfelé mész egy nagyon meredek emelkedőn. A pilótafülkéből nem látod a kijáratot, és ahogy átmész a dombtetőn, nem tudod, hogy hova fogsz érkezni. Ez egy kritikus fontosságú kanyar a mért körön és a versenyben is, mert egy hosszú, emelkedő egyenes követi, ahol sok időt veszíthetsz, ha előtte hibázol. De érzésre is nagyon fontos kanyar egy versenyzőnek. Minden körben különleges benyomást kelt, mert a testedben érzed a nyomást, ahogy átmész a domb alján. Nagyon furcsa érzés, de ugyanakkor nagyon szórakoztató is." A kanyar - különösen mióta felgyorsult - nagyon veszélyes, több áldozatot is követelt az évek során. A fiatal német reménység, Stefan Bellof 1985-ben egy Porsche 956-os volánjánál a spái 1000 km-es versenyen, míg Guy Renard 1990-ben egy Toyota Corolla GT-t vezetve a spái 24 óráson szenvedett itt halálos balesetet. Villeneuve és Zonta mellett 1993-ban Alex Zanardi, 2001-ben pedig Mark Webber is hatalmasat bukott itt.

Versenyzők

Sebastian Vettel, Kimi Räikkönen, Sergio Pérez, Esteban Ocon, Romain Grosjean, Kevin Magnussen, Stoffel Vandoorne, Fernando Alonso, Lewis Hamilton, Valtteri Bottas, Daniel Ricciardo, Max Verstappen, Nico Hülkenberg, Jolyon Palmer, Marcus Ericsson, Pascal Wehrlein, Danyiil Kvjat, Carlos Sainz Jr, Lance Stroll, Felipe Massa